Útikönyv? Játékkönyv?
Játékos útikönyv.
Biztos mindenki emlékszik a 80-as évek kaland-játék könyveire. A Szentendre mendemonda-menvemondva hasonló koncepció alapján készült. Egy térkép nélküli játékkönyv, amelyben nem oldalról oldalra, és nem is egy meghatározott turista útvonalon halad a Kalandor, hanem az egyes fejezetek után a szerencse, a hirtelen döntés, vagy megérzés irányítja. Mindeközben megismerkedik a város történetével, építészeti örökségével és híres szülötteivel, egykori lakóival.
A könyvben elrejtettünk egy jelszót. Gyűjts össze a betűket, rakd őket megfelelő sorrendbe, cserébe az utad végén jutalom üti markodat!
Kalandra fel!
Kedves Barátom!
Tudod-e, mi az az útilapu?
Valami, amit a talpadra kötnek, amikor szélnek eresztenek.
És hogy mi a szélnek eresztés? Gondolj a szappanbuborékra! Megy, amerre a szél viszi. A mi esetünkben te vagy a buborék, e könyv írója pedig, ha úgy tetszik, maga a szél. Nyugodtan rábízhatod magad, jó irányba visz.
És hogy mi vár rád? Szentendre.
Nincs szükséged másra, mint egy pénzérmére, egy ceruzára, kalandvágyra, nyitott szemre és éles elmére. A könyv főhőse te vagy, te alakítod a történetet. A fejezetek végén te döntesz, merre tovább. Itt ismereteket szerzel, ott feladatok várnak rád, és ha jól figyelsz, végül elnyered méltó jutalmadat.
Ha elhelyezkedtél, lássunk is hozzá.
Lapozz a következő oldalra!
A tér sarkán, kőkerítéssel körülvett nagy kert közepén Szentendre egyik legszebb temploma áll. A díszes kovácsoltvas kapurácson át meg tudod lesni, én pedig mesélek róla egy kicsit.
A templomot görögkeleti vallású boszniai szerbek, foglalkozásukat tekintve tobakosok építtették, ezért a templomot a Tabacska névvel illette a köznyelv. Hogy a tobakosok kik voltak? Később még találkozol velük, de most térjünk vissza a templomhoz. Az épület oldalsó kapuja fölött az Úr színeváltozását megörökítő, a Bogdányi utca felőli szentély külső falán pedig a megfeszített Krisztust ábrázoló freskót látsz. A templomot Urunk színeváltozása emlékére szentelték, és ugyanezen alkalomból, minden évben augusztus 19-én, búcsút tartanak. A helyiek emlékezete szerint a reggeli mise után a Mária-trón Csodatévő Mária-kegyképe előtt imádkoztak, délután pedig az összegyűlt szerbek, helyi lakosok és távoli rokonok nagy mulatságot tartottak. Csapra vertek néhány hordó bort, és tamburamuzsikára járták a szerbek körtáncát, a kólót.
Elhaladsz a templom mögött, és észreveszed, hogy balra egy kis sikátor kúszik fel a hegyoldalra, a neve: Borpince utca. Ha felkaptatnál, lapozz a 60-ra! Ha inkább
a Bogdányi utcán folytatod az utad, lapozz a 31-re!
A városi ügyek irányítása feltehetően már a 18. században ebben az épületben zajlott, vagyis az épület elődjében, ami fokozatos bővítéssel, átalakítással az 1920-as években nyerte el jelenlegi formáját. Az 1700-as évtől a mezőváros a Zichy családtól, mint földesúrtól bérelte az erdőket, mezőket, folyókat, a révet, sőt még a kocsmát is, és az adót is nekik fizette. A várost eleinte négy gazdag polgár vezette, egy katolikus és három görögkeleti vallású. Folyamatos viták miatt később egy bírát választottak. Görögkeletit három évre, majd katolikust egy évre, de a viták csak nem csitultak.
Megoldásként a bíró mellé végül magisztrátust választottak, amelynek tagjai, az esküdtek, a lakosság érdekeit képviselték. A magisztrátus és a bíró a földesúr ellenőrzése alatt folytatta munkáját. 1871-ben aztán Szentendre megkapta a rendezett tanácsú városi rangot. Irányítását ettől fogva a polgármester és a három évenként választott képviselőtestület látta el. Ezt követően, hosszú pereskedés után a város, egy tekintélyes összeg ellenében, örökös jogot szerzett a területein fekvő erdők és legelők használatára.
Ha jól megnézted a Városházát, és bejártad a teret, a Rákóczi utcán indulj tovább Szentlászló felé, a 74-re!
